Kenyeresnutella

Üdv, jámbor népek!

Mindig van nálam valaki, ezért írok ritkán.Meg telefonról amugy is utálok pötyögni. Veszek majd egy laptopot, ha rávisz végre a lélek, és akkor majd gyakrabban költök ide.

Bettivel összenöttünk. Ezúton is üzenem neki, hogy gyülölöm!!!!
Ófi

Eü

Ez egy rövid bejegyzés lesz...
Alig egy hete, hogy dolgozom, és máris balesetem volt. Nem is én lennék, ha minden simán menne..
Lépten-nyomon csetlek-botlok (talán a hülye járásom miatt), ez köztudott. Nade tegnap én ezt odáig fejlesztettem, hogy a lépcsön FELFELÉ!!! zúgtam. A térdem tropa, alig tudok járni, ezért máris mulasztok a munkahelyemen. Teljesen korrekt.
Mielöbbi gyógyulást nekem!

Háj, evribodri!

Megérkeztem Erkenschwickbe múlt héten szombaton. Kezdtük azzal, hogy elég rendesen berúgott a brancs a ,,VelkámPartymon``, Bettivel fel is bátorodtunk, és el is mentünk a Tinàba. A mai napig nem értjük, hogy jutottunk el odáig.. mindegy is..
Idegesítö német mulatóspop ment, ezért egy sör után hazacifráztam. Pontosabban hazacifráztam volna, ha tudok.. de én olyan ügyes voltam, hogy  befelè nyíló lépcsöházajtót mindenáron kifelé szerettem volna nyílásra bírni.. ami persze nem ment. És ez abban az állapotban leküzdhetetlen akadálynak bizonyult.. Aztán félórás hajnalinégyórás csengetés után Norbi megsajnált...a magát, amiért nem tudott aludni, és beengedett. Szenvedtem is másnap, mint állat!
Aztán egész héten meg sem álltam. Büro-maszlagoltam (lakcímbejelentés stb..), takarítottam meg föztem egész héten... meg bevásároltam.. ja, meg mostam is.
Szerencse, hogy nincs vasalóm, még azzal is kinlódhatnék.
Az a legszörnyübb az egészben, hogy mindezek mellett is HALÁLRA UNTAM MAGAM!!! Nem nekem való ez a háztartásbeliség..
Szerencsére lassan munkába állhatok. Már csak az adószámomat várom.
A német nem kifejezetten megy.. még.. De majd alakul.
Elsö körben 2-3 hónapot szánok az érthetö beszéd elsajátítására - mely alatt nem a felsöfokú, Goethei magasságokba emelkedö cirádás megnyilvánulásokat kell érteni, hanem funkcionális és magabiztos német nyelvü ,szóbeli kommunikációt.`
Majd meglátjuk, mi sül ki belöle.

Egy kis Nepál.

Új telefon

Vettem új mobilt. Olyan okos, hogy blogolni is tudok róla. Ez szuper. Így nem kell laptopra pazarolnom a pénzem + elfér a zsebemben, nem jelent többletsújt. 8 megapixeles kamera, blablablabla... elég jó. Bár nem értek az ilyen vackokhoz meg nem is nagyon érdekelnek... de biztosan jó lesz.

And the story's all over...

In the morning I'll call you.

.

Mai mocsári gólyahír - Játsszunk blogolósat!!!

Minden a csokival kezdődött.. 

Történt ugyanis, hogy megettem egy Katica tortabevonót.
Bizony. Én voltam. Nem is tagadtam. Sőt! 

Szóltam előre. Teljesen legális akció volt. 

Viszont vissza kellett ma vásárolnom, mert hiányzott édesanyám ,,sütishozzávalós" készletéből.

 Ehhez be kellett mennem a Tescoba.
Ott megtörtént az eset.
-Amúgy tök logikátlan, hogy a pudingokhoz teszik a tortabevonót, és nem a csokikhoz..-

Lottózó, aztán vissza a központba. 

A gyűjtőben fornettis.
A kedvenc fornettisem adott ajándék fornettit, mert kedvel engem. 

Kétségtelen, hogy kedvel.

Majd a napom fénypontja: Buszvárás.

Kicsattogtam a friss, morzsahullajtós levelestésztába csomagolt csokikrémemmel a 8-as kocsiálláshoz. 

Volt még 15 perc a buszig, gondoltam leülök.
Volt is szabad hely. Egy hajléktalan mellett. 

Mivel mellé senki nem ült le. 

A derék-láb-és egyéb testrészfájós öregeknek is hirtelen elmúlt minden nyavalyájuk.
Vígan ácsorogtak az őszi napsütésben. 

Én meg persze cseppet sem zavartattam magam. 

Lehuppantam a maradék helyre a kedves úr mellé, aki azonnal arrébbhúzta a ,,nagy zöld táskáját". 

Nem mintha nem lett volna elég hely. De ő figyelmes volt.
Meg is köszöntem. 

Ő közölte, hogy csak azért tette, hogy közelebb legyünk egymáshoz. 

Meg is állapítottuk, hogy úgy szép az élet, ha szeretjük egymást.
Kérdezett rólam.
Tanulok-e?
Nem?
Hol dolgozom?
Miért mondtam fel?
Németországban hova? 

Hát ő bizony Torontóban élt tízennemt'om hány évig.
Hogy miért jött haza?
Hát elvált. 

Pedig volt ám neki 4 háza meg 17 autója.
Neki volt a világon a leggyorsabb autója. 

Hogy szokott-e járni a melegedőre? 

Áh... azért, hogy azt nézze, ahogy összefossák (már bocsánat) magukat az emberek? 

Áh... ő nem megy oda.
Amúgy az unokája még mindig Torontóban él.
Ő meg itt van. Kint az utcán. 

Pedig van ám neki 2 telke. Egy Városlődön, egy pedig Csingerben.
Meg van a Béke utcában egy lakása. 

De leszarja. Ő inkább lent van.
Mindig van bora, és a táskája tele van kajával. 

A haverját épp most küldte el egy üveg borért.
Pedig van már náluk egy.
De megtehetik, hogy kettőt isznak.
.

Miközben beszélgettünk éreztem a hátamon, meg a fejem bubján, meg egyéb testrészeimen a szúrós tekinteteket.
.
Ostorcsapásként csattantak az aurámon a szemmelverések.
.

Gondoljátok, hogy érdekelt?
 .

Cseppet sem.
.

Pláne, hogy a kedves úr megjegyezte, hogy jó velem beszélgetni.
És milyen igaza van! 

.

Stílusosan váltunk el egymástól. 

.

,,-Sprechen sie deutsch?

-Nem kifejezetten.
-Azt tudod, hogy a ,,tschüss" mit jelent?

*beállt a busz

-Igen, tudom: Viszlát!
-Viszlát! Isten óvjon!"

Annyira bennem volt, hogy adnom kéne neki valamit. 

Odaadtam volna a fornettimet, volt még benne pár darab. 

De eszem ágában sem volt megsérteni. 

Hiszen tele volt a táskája kajával, amit ő főzött a lakásán. 

Adtam volna neki sert, amit magamnak vettem délutánra.
De a haverja már úton volt a második borral.

Ezeken kívül csak a kalapom és egy agyonhasznált hajgumi volt nálam.
Meg a Katica. 

Dehát azt csak nem adhattam oda..

Isten óvjon, kedves úr!