Egy prófecia margójára

Nem jött be. Nem engedtek be. Marad a csütörtök. Mocskos bürokrácia.

Interjú Patrikkal.

2013 májusában három vállalkozó kedvű fiatal nekivágott stoppal bejárni Nyugat-Európát. Közülük
az egyik legény, Patrik, aki hozzánk hasonlóan hamarosan kelet felé veszi az irányt, felkeresett
minket és elküldte az útinaplóját olvasmány gyanánt. Vele beszélgettünk.

-Mi vesz rá valakit arra, hogy stoppolásra adja a fejét, amikor számtalan más, kényelmesebb módja is van az utazásnak?

-Elsőnek természetesen az, hogy ingyen van. Azután már embere válogatja. De aki elkezdi, az nem nagyon tudja abbahagyni. Szerintem ez a legizgalmasabb és legélménydúsabb módja az utazásnak.

-Ha jól tudom, nem ez volt az első stoppos kalandod. Vannak rossz tapasztalataid azokkal, akik felvettek téged? Mennyire veszélyes ez az utazási forma?

- Ezelőtt  főleg belföldön utaztam stoppal. Egyszer akartam nekivágni egyedül egy hasonló útnak, és igen, volt, hogy kiraboltak és majdnem elgázoltak. Sokan azt hitték, hogy egy ilyen élmény az első stoppolások között majd jobb belátásra térít. De miután beszélgettem más utazókkal rájöttem, hogy ez egy nem mindennapi, kivételes eset volt. Így újra nekivágtam, s láss csodát, bejött.

-Mondtad, hogy minimális pénzzel vágtatok neki a túrának. Hogy szereztétek meg a napi betevőt
miután feléltétek az indulótőkét?

-Az indulótőket, az első pár nap alatt feléltük. Már régebb óta tudtam, hogy egy ilyen úthoz nem kell pénz. Élőszobrozással, utcazenélléssel és volt, hogy tarhálással vagy koldulással kerestük a pénzünk. Ez nem mindenkinek elfogadható, tudom jól. Viszont nagy átlagban jól éltünk. Volt hogy éhesek voltunk, de sosem éheztünk, mert hát a kuka még mindig ott van, ha nincs más.

-A tisztálkodást hogy oldottátok meg?

- Sokszor elhagytuk magunkat, kicsit nihilistán éltünk. Max 2 hét volt, amíg nem sikerült rendes zuhanyt ejteni, csak a nyilvános wc-kben és a benzinkutakon volt gyors mosakodás - szagtól függően, alaposabb vagy felszínesebb. :D Amúgy, ha valaki ennél pedánsabb, pályaudvarokon vagy reptereken általában lehet olcsóbban vagy drágábban zuhanyozni.

-A hatóságok hogy fogadták a
hajlékonykodásotokat? A naplóban olvastam, hogy sokszor igazoltatásra ébredtetek. Voltak komolyabb rendőrségi ügyeitek?

-Hollandiában osztogatnak utcánalvásért csekket a hivatalos szervek. Szerintem annak köszönhetően, hogy fiatalok voltunk, és nem csövesnek, hanem utazónak néztünk ki, nem voltak nagyobb problémák a rendőrökkel.

-Bizonyos országokban (Pl.: Spanyolországban) nagyon nehéz fuvarost találni, más országokban
pedig kifejezetten tilos a stoppolás (Pl.: Olaszországban). Mik a tapasztalataid? Hol volt a legkönnyebb, és hol ment nyögvenyelősen a továbbjutás?

- A németek és a svájciak nagyon vendégszerető népség, itt volt a legkönyebb stoppolnunk. Franciaországban lehet, de nehéz, és igen, olaszról és spanyolról én is halottam, hogy lehetetlen. Persze, ha kitartó az ember, mindig találhat autót, ami továbbviszi.

-Szokták mondani, hogy lányokat könnyebben felvesznek, mint fiúkat. Erröl mi a véleményed? Milyen összeállításnak van a legnagyobb esélye? Egyáltalán hányan érdemes nekivágni?

- Szerintem a lány-fiú párosítás a legbiztonságosabb és leghaladósabb együtt. Lány-lány a leghaladósabb. Fiú-fiú a legbiztonságosabb. Ezzel úgy mindent elmondtam. Amúgy nagy különbség nincs. 2 fő fölött is lehet próbálkozni. Mi volt, hogy hárman voltunk sok csomaggal és az is bejött. De ebben az esetben érdemesebb különválni. És igen, a lányok előnyben, mert egy olyan ember, aki nem szokott felvenni stoppost, még mindig megsajnálhat egy, az út szélén álldogáló fiatal lánycsapatot. Viszont, ha fiúkat lát, nem nagyon érdekli.

-Különváltál azoktól, akikkel elindultál, és egyedül folytattad az utad. Majd Berlinben találkoztál két
barátoddal, és együtt mentetek tovább. Az egyik srác a kutyáját is magával vitte. Nehéz az ember
legjobb barátjával stoppolni?

-Ezt a frizurákkal egy kasztba sorolnám. Van, aki azért vesz fel, mert mondjuk raszta hajad vagy tarajad van, és van, aki azért nem. Ez az állatokra is igaz. De ez a két csoport nagyjából kiegyenlíti egymást. Szerintem nincs különösebb jelentősége.

-Tartottad a kapcsolatot az itthoniakkal?

- Nem tudtam mindenkinek írogatni. Aki érdeklődött felőlem, annak válaszoltam. Ezen kívül igyekeztem 1-2 képet megosztani minden városból az ismerőseimmel, Facebook segítségével. Amúgy meg anyukámmal beszéltem, vagy írtam neki minden 2.-3. napban.

-Van olyan hely Nyugat-Európában, ahova eddig még nem sikerült, de szeretnél eljutni, illetve olyan, ahol voltál már, viszont soha többet nem akarsz oda visszamenni?

-Nagy-Britanniát még be szeretném járni mindenestül. A franciákat, ha lehet kihagyom, de túl fontos helyen vannak stoppolás szempontjából ahhoz, hogy ezt mindenféleképp meg tudjam oldani. Amúgy meg Nyugat-Európa kipipálva.

-Mikorra tervezed a legközelebbi kiruccanást és mi a cél?

- Ez egy kicsit képlékeny. Sok mindentől függ, hogy most nyáron megyek-e megint, vagy egy évvel későbbre rakom az indulást. Az El-Caminót nagyon szeretném, lesétálni. Amúgy nem szeretem a célokat, túlzottan behatárolnak.

-Elérhető lesz valahol a naplód végleges formája?

- Ha elég embert érdekel, hamarosan összedobok neki egy honalpot vagy egy blogot :)

-És végül üzensz valamit azoknak, akik hasonlóban gondolkodnak, de még nem szánták rá magukat?

- Kicsit fellengzősen: Bízz önmagadban és a döntéseidben. Nincs olyan elérhetetlen!

Köszönjük Patriknak a ,,miniriportot`` és reméljük, nemsokára nyit egy blogot, ahol majd megosztja velünk a legújabb élményeit.

Zs

Egy letört kilincs margójára

Ma reggel munkába menet volt egy csodás látomásom. A látomásom azt súgta, nem kell bemennem dolgozni. Így hát visszafordultam.

Az ok pedig a következö: el kell mennem egy egészségügyi oktatásra ahhoz, hogy kezdhessek az üzemben. Namármost ehhez idöpont kell, vagy át kell menni az egyik szomszéd városba (csütörtökönként van vetítés). Nekem ugyan nincs idöpontom, ezért meg kéne várnom a csütörtököt. Így is terveztem. Aztán jött a megérzés: meg kell próbálni ma! Ugyanis Betti apukájának ma van idöpontja. Hátha beengednek. Hátha. Mer` aki mer, az nyer.

Eddig bejöttek a jóslataim. Egy kib@szott próféta vagyok.

És így talán kilincset is tudok venni. Csak elfelejtettem a ,,kilincsbolt`` nevét.

Mese habbal

Kaptam egy remek munkalehetöséget egy helyi üzemben. Kell papirokat intézni és kezdhetek is.

De addig maradok a réginél.

Rege a kollégákról

Memet: Memet egy középkorú török fószer. Memet, aki nem látott még tehenet, az esetek többségében ideges. Ö a fuvarosunk. Ö visz minket melózni, és ö mondja meg, mit kell csinálni. Memet láncdohányos és egész nap telefonál miközben üvölt a török rádió a Ford Transitban.

Ramazan: Ramazan egy középkorú pöttöm török, kellemetlen szaggal. Alapvetöen kedves ember, de végtelenül visszataszító. Pláne a mai nap után. Utánam jött, amikor elmentem pisilni. Majdnem leboxoltam a szöpörödött törp fejét. Liliputi khöcsög. Nem leszünk jóban.

Kamenga: Kamenga 60 éves. Lányává fogadott, és folyamatosan arról kérdezget, hogy vagyok. Kongóban született és imádja Nelson Mandelat. Mindig vidám, és mindent pozitívan lát. A fején hordja a cuccait.

Augustin: Augustin egy középkorú, termetes közép-afrikai vendégmunkás. Meglehetösen tudálékos. Néha nagyon idegesítö.

Pier: Pier egy huszonéves német családapa. Úgy néz ki, mint haverom, Marcell, csak mint masszív heroinista. Nemmellesleg rohadtul jófej. Mókás, ahogy próbál velem angolul kommunikálni. Nagyon nem megy neki. De igyekszik. A szentem.. Egész nap cukorkázik és kólát szürcsöl. Meg Kamengával ,,buziskodnak`` (fogják egymás kezét és sácinak szólítják egymást).

Lujdzsi: Lujdzsi egy román srác, backstreetboy-os séróval. Kedves ember. Adina barátja, van egy közös kislányuk. Nem szoktunk beszélgetni, de mindig integetünk egymásnak meló közben.

Adina: Adinának már vagy 3 éve meg kellett volna müteni a csípejét. De meló miatt nem engedhet meg magának nagy szünetet. Nagyon kedves nö.

Lavi: Lavi egy liliputi román csajszi. Magyar a férje, ezért egész jól beszéli a nyelvünket. Van egy fia, Dávid. Múltkor, amikor ellopták Dortmundban a vizemet, kaptam töle teát. Ari.

Roland: Rolandról könyvet lehetne írni. Roland német. Úgy megy, mint egy gumilabda, harrypotter szemüveget visel, mindig ugyanaz a termósapka van rajta és lóg a szájából a Cseszterfild. Fogalmam sincs, hogy miröl, de folyamatosan magyaráz. Én meg csak bólogatok. Ö egy jelenség.

Meg vagyok én..

Egész jól megy a nyelvtanulás. Egyre több önálló mondatot alkotok, és az esetek többségében megértem, ha mondanak valamit. A Rolandos sztorizásokat leszámítva. Csak így tovább, Ófi!

Majd még jelentkezem.