2014. május 3., szombat

Van szándék.

A héten meghalt Pubi kutyuli... rá másnap pedig a kiscicám. Mindkettőt autó ütötte. Szomorú vagyok miatta nagyon.

Nyugodj békében, Soma cica...






Nyugodj békében, Publicisztika...




............................................................

A minap a húsüzem mellett osonkodtam.

Csináltam is pár fényképet, amit amugy nem lett volna szabad, ezért kommandóznom kellett egy picit, nehogy meglásson valaki.

Namármost... volt ,,szerencsém`` élesben látni, hogy hogy nyomorognak szerencsétlen malacok a tüzö napon egy teherautó platóján, mielött vágóhidra viszik öket. Igen. Ez elégge kiboritott.

Elképzeltem, hogy levetem magam közéjük, az öröket lepörgörugom, a malacokat pedig szabadon engedem és az utolsó könnyes szemmel visszanéz rám mielött eltünik a horizonton... aztán rájöttem, hogy ez kivitelezhetetlen... sajnos.

Erre ma sétálgatok a Kauflandban, természetesen egyböl felvágottaspult. Leemeltem a megszokott szalonnámat. Nem is volt para, hanem pár sorral késöbb bevillantak a szörnyü képek malacokról és úgy döntöttem, hogy inkább nem eszem ilyesmit.

Bolti-vágóhidas-állatkinzós húst nem.

Persze, ha a szomszéd Pista bácsi levágja szeretett Ricsikéjét, a 200 kilós házidesznyót, akkor azt azért megeszem (feltéve, ha nem kergeti elötte végig a fél falun mata részegen egy kisbicskával azzal a szándékkal, hogy azzal majd jól nyakonszurja).

Nade a lényeg az, hogy szépen bevásároltam 20 euro értékben (bio-befőtt, bio-tej, bio-tea, bio-kiskutyaf@sza) és jóformán alig vettem valamit. Ezek a bio cuccok nagyon drágák.

Nem mintha annyira meghatna anyagilag. Szerencsére habzsi-dőzsi van. Csak furcsa, hogy eddig 20 euroból 1 hétig vigan eléldegéltem, most meg kb 3 napra tudtam csak feltankolni. Ki kell tanulni ezt az ,,ohne felvágott''asdit.

Ezzel párhuzamosan inditok egy új topicot. Kipróbálok pár állatkinzásmentes receptet, és leirom a véleményem. Talán még képet is kaptok.

Úgy is gasztroköcsög vagyok BetTamás szerint. Csak eddig javarészt szteroidos hussal főztem.

Pár új képem.. semmi extra:

Cseppecskék


Ez a néni minden szombaton kint ül Gelsenkirchenben a templommal szemben. Én meg mindig dobok neki egy kis aprót. Már messziről mosolyog rám, és tartja a papirpoharat. Persze sejtettem mindig is, hogy piára, vagy cigire költi. De nem nagyon foglalkoztam a dologgal. Szivem mélyén reméltem, hogy kakóscsigát vesz belőle az éhes pujáknak. Ma viszont láttam, ahogy kijön a postáról egy doboz bagóval. Kicsit szomorú lettem. De következő héten is dobok neki.


Erkenschwick, városom... teljes valójában.


Láttam a halált.



............

,,A világ mállásán parázók, a múlásán nevetők,
Könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők,
Az érdeklődve néző kutyák a tompa csillagok,
Mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott.

Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe'.

Felnéznek az elélvezők, a műtétből ébredők,
Az oltár előtt térdepelők tologatják az időt,
A forgatásba ájult táncos, a csóktól szédülők,
A tavasz trikós szőrös munkás, itt van az idő.

Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe'.


Kihúzod ott a háborúkat
... a megszokott világvégét,
A nyári pulóver akciókat és a világbékét,
Mer’ én amíg meg nem halok, te mindig ott leszel,
Mer’ én téged – nem vicc tényleg, kicsit szokni kell,
Hogy – örökre szívembe zártalak.''