Spirituálé - III. fejezet

Egy kedves barátommal beszéltem az imént. Felhoztam a világjárásomat - mint általában mindig. Az elmúlt pár napban azt próbáltam megfogalmazni, hogy mégis mik lesznek a céljaim. Mert oké, hogy spirituális forradalom, oké, hogy zarándokút. Teljesen jól hangzik, de valójában nem mond semmit. Ideje lenne konrétumokkal előállnom.

-Persze ez abszolute képlékeny. Lehet, hogy egy év múlva már mást tartok majd fontosnak.De nem árt, ha kimondom. Akkor jobban tudok rá figyelni.

Szóval az Ő javaslatára: ,,google --> híres emberek mondatai az utazásról"

Így próbálom összerakni a sajátomat. Ez lesz a következő napok feladata dolgozódás mellett.

És ami a leginkább foglalkoztat. De úgy igazán... a legfontosabb kérdések, amiket ezek szerint már mások is számtalanszor feltettek maguknak. Amiktől kicsit félek is...

,,Most, hogy zarándokként a szent hegy felé igyekszem, vajon mit tudok kezdeni ezzel a lehetőséggel? Kihozom belőle a legtöbbet, vagy végig a rossz idő miatt fogok nyavalyogni? Jobb emberként térek haza, aki tisztában van vele, hogy kicsoda, vagy csak egy rakás fényképet, néhány szuvenírt meg egy nagyzoló, eltúlzott úti beszámolót viszek magammal? Valóban "meghal egyszer" a rosszabbik felem, vagy tovább cipelem, és tovább táplálom, hogy egyre jobban erőre kapjon? Megszívlelem majd Őszentsége és Khenszur Thabkje rinpocse tanításait, valóban azon fogok dolgozni, hogy átültessem őket a gyakorlatba, és fölszámoljam a fejemben uralkodó zűrzavart? Vagy csak elolvasom a bölcs gondolatokat, és amint becsukom a könyvet, elfelejtek mindent?"

Ian D. Robinson

Azt mindenesetre már eldöntöttem, hogy szivárványszín sörényű unikornis leszek. Ennek így kell lennie.