K#rva nagy harcihelyzet

A kisallatok menekültek elölem. Egy halott csigat csocsalo hangyan es egy földigilisztat majszolo rigon kivül nem sikerült szörös-tollas-kitines dolgokat lekapnom. Majd hetvegen raszanok egy kicsit több idöt, es elmegyek valami vadaszlesbe ücsörögni, hatha latok öziket.

Jobb hijan magamat fotoztam (persze csak derektol lefele), igy tesztelgetve a masinamat.

Azt kell, hogy mondjam: K#rvajo!!!
Abbbbszolute megeri az arat, es egy darabig nem is kell majd ujitanom. Kieligiti a fotos igenyeimet mindenfele szempontbol. Mar csak az allatokat kene ravenni, hogy alljanak meg nekem, es szeretkezzenek a kameraval.

Amugy nem ugy jott ossze a delutanom, ahogy elterveztem: egy reten tespedve, nyuszik tarsasagaban kacaraszva egy citromsarga pleden... neeem... Szabo Zsofi nyakaba vette a Vilagot. Megint.

Atrollereztem Datteln masik vegebe, meg vissza, + keveregtem a varosban egy keveset, szoval ha 15 km-t nem hajtottam magamat, akkor 1 metert sem.

De ez piti. Meloban ennel sokkal tobbet megyek. Csak azert a szabadnapomon inkabb a pleden valo tespedest kene elönyben reszesitenem az idiota mehetnekem helyett.

Ime egy baromi meredek lejtö, amin nem latszik, hogy baromi meredek:

Holnap melo, aludni kene... aludni......