3 nap bárholalvás és folyamatos szint után hazaugrottam.
Az utcazene nem tetszett. Nem jön már át a sürgés-forgás. Inkább nyugalomra vágyom, hiszen ez a nyaralásom. Szóval Dörögdön töltöttük a hétvégét, és a hét többi napján is ott leszünk. Katica büfét ajánlom és az Ovikertet. Zseniális!!! Ott találkozunk...
Ui.: Ahol a képen szereplő holmik bármelyikével találkoztok, ott találtok engem is.
Egy gitár, egy 65 literes túrazsák, amibe nemmellesleg 65 liter sör fér, de én inkább 65 liter felesleget tettem bele, mint pl.: Johnson's popsitörlő, tüsilabda, fogkefe (WTF?!?!).. illetve kevésbé felesleges dolgokat is belepréseltem, mint pl.: félsátor, hálózsák, és kívül, az a zöld, egy békás horgászszék és könyvek. A katicás Katika szatyrában pedig 8 sörgyerek + 2 borszülő üldögél. Naccsalád. Egy estére elég lesz. Pénzt nem viszek, azt majd terem a gitár. Tudom, hogy most mosolyogsz... de figyeld meg, beválik! Meg tudom csinálni.
Sokat gondolok rád, Piskótám. Kár, hogy ilyen elfoglalt vagy, mióta kijött a könyved.
Még mindig nagyon bánt, hogy összevesztünk, hiába békültünk ki. Hiányzik a régi felhőtlenség.
De azért büszkülök. Büszkülök én. Bizony.
Nézzétek meg Flóriánom riportját a ma reggeli Mokkából, meg vegyétek a könyvét!
Farkasgyepű pipa. Semmi szervi elváltozás, semmi komoly, csak munkahelyet kéne váltanom. EZAZZ!!! Végre van okom gyűlölni. De augusztus végéig még kibírom ott.
Örülök. Végre nyugi van. Nyugodtan tervezhetem az ,,európai-világkörüli utam".
Németország, Ausztria, Horvátország és Olaszország kipipálva...
Tőke kell sajnos. Pedig gyűlölöm a pénzt. Hogy gyűlölöm...
Legkésőbb 22 éves koromra már úton akarok lenni. On the Road again...
Kalapozással szerzem meg a napi zsét (nem is gondolná a kívülálló, hogy mennyi pénzt össze lehet vele szedni... tapasztalat) kosztra.
Meg sörre.
Persze... tudom, hogy nem ilyen egyszerű. De nem is lehetetlen.
Hétvégén ráedzek a dologra. Fesztiválszezon van. Pénteken kezdődik az Uz. meg a Völgy.
Mindenhova stoppal megyek, null forinttal. Nálam lesz a gitárom. Más nem kell. Fiatal vagyok és egészséges. A jég hátán is megélnék a pingvinek között. 5 nap pénz nélkül nem okozhat gondot.
Voltak már ennél cifrább dolgaim is.
.
Új embereket akarok megismerni, új kultúrákat, új tájakat és nem akarom tudni, hogy mennyi az idő.
Viszket a talpam. Menni kell.
Megszületett bennem a természeti táj belső megfelelője. Az utak, amelyeket bejártam, nemcsak a dombok és mocsarak közé vezettek, hanem az én bensőmbe is. Ahogy a lábam előtt heverő dolgokat tanulmányoztam, olvastam és gondolkodtam, az egyfajta felfedezőút lett önmagamba és a tájba. Idővel ez a kettő eggyé vált bennem. Mintha valami elemi létezés bontakozna ki az ősi talajból, olyan koncentrált erővel ébrendt bennem szenvedélyes és rendületlen sóvárgás - hogy örökre félretegyem a gondolkodást és minden bajt, ami belőle ered, és csak a közvetlen, kutató kíváncsiság maradjon meg. Hogy elinduljak az ösvényen és ne nézzek vissza. Akár gyalog, akár hótalpon vagy szánon, be a nyári dombok késői, fagyos árnyai közé - egy keskeny csapás, a nyomok a hóban majd megmutatják, hogy merre mentem. Aztán találjon meg a többi ember, ha tud.
Mozgást kívántam és nem az élet nyugodalmas áramlását. Izgalmat, veszélyt kívántam, önfeláldozást a szerelemért. Óriási erőfölösleg volt bennem, amellyel nem tudtam mit kezdeni békés életemben. Lev Tolsztoj: Családi boldogság
Tagadhatatlan...., hogy a szabad vándorlás mindig is felvidított bennünket. Agyunkban összekapcsolódik a történelemtől, az elnyomástól, a törvénytől és a fárasztó kötelezettségektől való szabadulással, vagyis a teljes szabadsággal - és az út mindig is nyugatra vezetett. Wallace Stegner: The American West as Living Space
,,...Szeretném megismételni a korábbi tanácsomat, vagyis hogy radikálisan változtatnod kellene az életmódodon. Bátran bele kéne vágnod abba, ami azelőtt eszed ágába se jutott vagy csak féltél kipróbálni. Olyan sok ember boldogtalan, még sincs bátorsága, hogy változtasson a helyzetén, mert arra nevelték, hogy az életben a biztonság, az alkalmazkodás és a hagyománytisztelet a fő. Ezek persze látszólag megadják a lelki békét, de valójában semmi sem rombolja a kalandvágyunkat, mint a biztos jövő. Az emberi szellem éltető eleme a kalandvágy. Az életöröm forrása az új élmény és ezért nincs nagyobb öröm, mint a folytonosan változó horizont; az, ha mindennap új és más Nap kel fel a számunkra. Ron, ha többet vársz az élettől, ne törekedj egyhangú biztonságra! Hidd el, jobb az összevissza, rendezetlen életmód, noha eleinte biztosan őrültségnek tűnik. De ha megszokod, akkor látni fogod az értelmét és hihetetlen szépségét. Úgyhogy, Ron, egyszerűen hagyd ott Salton Cityt és kelj útra! Garantálom, nagyon boldog leszel, ha megteszed. De attól tartok nem hallgatsz a tanácsomra. Azt hiszed, makacs vagyok, de te még makacsabb vagy. Amikor visszafelé hajtottál, megnézhetted volna a Föld egyik legnagyszerűbb látványosságát, a Grand-kanyont. Minden amerikainak életében legalább egyszer látnia kell. De valamilyen, számomra érthetetlen okból, te csak a lehető leggyorsabban haza akartál jutni oda, amit nap nap után látsz. Attól félek, hogy a jövőben is ezt a hajlamodat követed, és így nem ismered meg azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Isten azért teremtett, hogy felfedezhessük őket. Ne telepedj le egy helyen! Mozogj, légy nomád, fogadjon minden nap új horizonttal. Te még sokáig élsz, Ron, és nagy kár lenne, ha nem ragadnád meg az alkalmat, hogy forradalmasítsd az életedet és teljesen új élményvilágba lépj. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az öröm csakis vagy elsősorban az emberi kapcsolatokból származik. Isten mindenüvé rejtett belőle. Benne van mindenben, abban is, amit átélünk, tapasztalunk. Csak vennünk kell a bátorságot, hogy szembeforduljunk megszokott életmódunkkal és újfajta, a hagyományostól eltérő életet kezdjünk. Nincs szükséged rá, hogy én vagy bárki más körülötted legyen ahhoz, hogy újfajta fény jelenjen meg az életedben. Ott vár rád, megragadhatod, csak utána kell nyúlnod.Valójában csak magaddal kell megküzdened....''
Voltam tetováltatni ismét, vettem új kalapot, könyveket, sok sört meg kínait és mivel egész héten táppénzen voltam, volt időm mindenre. Tartalmasan teltek a napjaim, mindig volt valami-valahol-valakivel annak ellenére, hogy szinte folyamatosan fulladtam. De annyira elöntött a mámor, az öröm, hogy végre felhagytam az önpusztítással így lassan 2 év után és végre csinálok valamit, hogy rohadtul nem érdekelt.
A szintentartás fontos. Meg az olvasás. Igen, az olvasás az nagyon fontos.
Ma kiültem a tóra egy nagy fa tövébe egy doboz sörrel és olvastam. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy hol vagyok, csak pár ordító gyerek zökkentett ki néha. Meg a hangyák. De azt meg meg lehet szokni. Szeretném, ha mindig ennyi időm lenne.
Mások is észrevették, hogy kezd visszatérni a régi, bohém énem. Jó volt látni, hogy így örülnek nekem. Csinosabb lettem. Sokkal-sokkal csinosabb kívül-belül. Mosolygott az egész város!!!
Egyszer majd elmesélem az egészet. De addig is teszem a dolgom... azt, amit elterveztem mielőtt jöttél.
Nagyon régen nem éreztem magam ilyen jól, mint tegnap, és talán még sosem láttam egy helyen ennyi vidám embert. Boldog voltam, és még mindig a hatása alatt vagyok.
Megváltoztatott a Pride. Nem akarok többet az antifasizmussal meg egyéb ,,anti-izmusokkal" foglalkozni. Ezentúl nem valami ellen fogok demonstrálni, ha arra kerül a sor, csakis valamiért. Ideje bevallanom; ,,hippi vagyok". :P
Persze ez egy hosszú folyamat lesz, csakis tudatosan lehet elérni, hogy egyáltalán ne provokáljak, és hogy szeretettel forduljak a fröcsögőkhöz is. De majd igyekszem... mint általában... mert ezt máshogy nem lehet.
Ui.: a legutóbbi posztom óta nem aludtam normálisan, ráadásul egész
éjjel szinten voltam. Megyek is tartom tovább. Egész héten 12 órákat fogok dolgozni... és g**ire ki fogok borulni.
Azt hittem, ha meglesznek a vizsgák, nyugisabb lesz minden. De naná, hogy nem!!! Egész héten 12-16 órákat dolgoztam, + ingáztam Veszprém és Ajka között.
Pihennem kéne, mi? Ja, pihennem... ezért is döntöttem úgy, hogy ma felvonatozom Pestre a Pride-ra. Igen, a búzafelvonulásra. Lazítok egyet. Rám fér már. :) Megyek is készülni...
