Totál kivirultam.
Voltam tetováltatni ismét, vettem új kalapot, könyveket, sok sört meg kínait és mivel egész héten táppénzen voltam, volt időm mindenre. Tartalmasan teltek a napjaim, mindig volt valami-valahol-valakivel annak ellenére, hogy szinte folyamatosan fulladtam. De annyira elöntött a mámor, az öröm, hogy végre felhagytam az önpusztítással így lassan 2 év után és végre csinálok valamit, hogy rohadtul nem érdekelt.
A szintentartás fontos. Meg az olvasás. Igen, az olvasás az nagyon fontos.
Ma kiültem a tóra egy nagy fa tövébe egy doboz sörrel és olvastam. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy hol vagyok, csak pár ordító gyerek zökkentett ki néha. Meg a hangyák. De azt meg meg lehet szokni. Szeretném, ha mindig ennyi időm lenne.
Mások is észrevették, hogy kezd visszatérni a régi, bohém énem. Jó volt látni, hogy így örülnek nekem. Csinosabb lettem. Sokkal-sokkal csinosabb kívül-belül. Mosolygott az egész város!!!
Egyszer majd elmesélem az egészet. De addig is teszem a dolgom... azt, amit elterveztem mielőtt jöttél.
Mások is észrevették, hogy kezd visszatérni a régi, bohém énem. Jó volt látni, hogy így örülnek nekem. Csinosabb lettem. Sokkal-sokkal csinosabb kívül-belül. Mosolygott az egész város!!!
Egyszer majd elmesélem az egészet. De addig is teszem a dolgom... azt, amit elterveztem mielőtt jöttél.
Keiccsókolom!!!


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése